Sobri Jóska

1837. február 17- én halt meg alig 26 évesen Lápafőn Sobri Jóska született Pap József. 

Rettegett útonálló volt, aki később legendás, főleg a Bakony erdeiben bujkáló dunántúli betyárvezérként vált közismertté.

Betyárcsapatával híres, rajtaütésszerű rablótámadásokat hajtottak végre a Dunántúlon. Halála után is arról beszéltek, hogy nem halt meg és "Sobri él".

Sobri Rózsa Sándor után talán a leghíresebb magyar betyár.

Sobrit és öt társát 1837. február 17-én kerítették be Somogy és Tolna megye határán.

 Lápafőnél szabályszerű ütközet alakult ki, a sarokba szorított betyárok még sebesülten sem adták meg magukat. Sobri folyamatosan tüzelt a katonákra, akik végül mégis közelébe férkőztek, és egy tiszt lándzsával rontott rá. A betyár célba vette, de amikor rádöbbent reménytelen helyzetére, magát lőtte szíven.

 Körülötte valóságos kultusz alakult ki mesék, dalok és táncok őrzik emlékét. Az egykorú, ellene kiadott körözőlevél szerint "sudár termetű, fehér bőrű, csinos arcú" legény volt.