A Reichstag felgyújtása
1933. február 27

 A gyújtogatást egy magányos holland kommunista, Marinus van der Lubbe követte el, aki semmilyen párttal nem állt kapcsolatban, ám bolsevista befolyás miatt gyűlölt minden nemzetit, így az épület felgyújtásával kívánt provokálni. A tűz nagyon gyorsan terjedt szét az ülésteremben, magas lángcsóvát hagyva. A tüzet megfékezni lehetetlen volt, a gyönyörű épület teljesen kiégett.

Marinus van der Lubbe holland kommunista volt, és a kommunista párt ifjúsági szervezetének is tagja volt, azonban 1931-ben megszakította kapcsolatát velük.

 1933. február 18-án érkezett meg Berlinbe, ahol feltett szándéka volt, hogy alattomos terrorakciójával gyengítse a német nemzeti kormányt. Február 25-én három különböző épületben próbált tüzeket gyújtani, ám nem járt sikerrel. Két nap múlva, február 27-én a Reichstag épületét vette célba, sajnos ezúttal sikerrel.

Nem sokkal a tűz kitörése előtt, este kilenctől Günther Gereke munkaügyi megbízott tartott sajtótájékoztatót a munkanélküliség megoldásáról a Reichstag közelében lévő Sajtóházban. Alig kezdődött el az esemény, amikor valaki besietett, és kijelentette, hogy ég a Reichstag. Az újságírók sietve hagyták el a sajtótájékoztatót és indultak az égő épülethez. Ernst Hanfstaengl és Hitler ekkor éppen Joseph Goebbels házába voltak hivatalosak, azonban Hanfstaengl megbetegedett, és így inkább Hermann Göring rezidenciáján maradt.

 Este kiáltozására ébredt fel, és ő értesítette Hitlert telefonon a Reichstag felgyújtásáról. Ezután Hitler és Goebbels az épülethez sietett, ahol már jelen volt Göring és nem sokkal később Franz von Papen alkancellár is megérkezett. Az összegyűlt vezetők úgy látták, hogy ez egy kommunista lázadás közvetlen előzménye, amely félelmet csak súlyosbítottak a három nappal ezelőtt a KPD főhadiszállásán talált dokumentumok. A kutatás után a rendőrség és Göring elmondta, hogy rengeteg árulásra utaló iratot foglaltak le.

Hitler és kormánya kimutatta a kommunisták felelősségét, elérve pártjuk betiltását. 

Ezután Hitler elérte, hogy felfüggesszék a weimari alkotmány legfontosabb pontjait, és parlament nélkül, szükségrendeletekkel kormányozhasson. A kommunista mandátumokat megsemmisítette, a párt különösen ellenséges tagjait az ekkor felállított koncentrációs táborokba vitette. Ezt követően megszavaztatta a felhatalmazási törvényt. A hadsereget nem az alkotmányra, hanem saját személyére eskette fel. A Georgi Dimitrov és más Berlinben élő kommunisták ellen indított perben Dimitrov és társai bűnösségét még a korai Hitler-korszak bírósága sem állapította meg, mivel a Gestapo egyezséget kötött a szovjetekkel átadásukról.

Következmények

Göring még aznap este elrendelte a teljes rendőri készültséget, feloldotta a fegyverhasználatot korlátozó rendelkezéseket és rendelkezett a kommunisták és a szociáldemokraták letartóztatásáról. Éjjel negyed tizenkettőkor Hitler értekezletet tartott a porosz belügyminisztériumban a Poroszországot érintő biztonsági kérdésekről, majd Goebbelsszel együtt a Völkischer Beobachter nemzetiszocialista újság szerkesztőségébe mentek, ahol rendelkeztek egy gyújtó hangvételű, egész oldalas cikk megírásáról. Ludwig Grauert államtitkár a szükségállapot bevezetését javasolta Poroszországban, a másnap Wilhelm Frick miniszter által benyújtott javaslat azonban ezt már az egész birodalomra kiterjesztette, és lehetőséget adott a kormánynak, hogy beleszóljon a tartományok ügyeibe. A szükségállapot bevezetése igen nagymértékben megnövelte Hitler hatalmát. "A nép és állam védelméről" szóló rendelet felfüggesztette a weimari alkotmányban foglalt személyes szabadságjogok közül a szólás-, az egyesülési és sajtószabadságot, a postai küldemények és a telefonbeszélgetések titkosságát. Megszüntette ezen kívül a tartományok autonómiáját, és feljogosította a birodalmi kormányt, hogy szükség esetén közvetlenül beavatkozhasson a rend helyreállítása érdekében.

A kommunista funkcionáriusok és képviselők összegyűjtése még a tűz éjszakáján elkezdődött.

Az elsődleges célpontnak számító kommunistákon kívül elkezdődött a szociáldemokraták, szakszervezeti vezetők és baloldali értelmiségiek összegyűjtése is, akiket szintén börtönökbe vagy az SA és SS által fenntartott pincékbe szállítottak. Áprilisra mintegy 25000 embert vettek így védőőrizetbe. Az erőteljes fellépés azonban nagy tömegtámogatottságot élvezett, és az emberek nagy része üdvözölte a kommunisták elleni fellépést, és a nemzetellenes "szabadságjogokat" felfüggesztő rendeletet. A március 4-i választásokon az NSDAP 43,9%-ot szerzett meg, koalíciós partnerei pedig 8%-ot, ám a baloldali pártok még így is maguknak tudhatták a választók szavazatainak ⅓-át. A fényes választási sikerhez nagymértékben hozzájárult a Reichstag felgyújtása utáni közhangulat