"Ne vígy minket kísértésbe": Érpatak

Az eddig megjelent cikkeimben található tények ismeretében azt hiszem, hogy alakoskodás és okafogyottság a templomban való pózolás, vagy a Máriapócsi zarándoklat. 

Szanyi György, református lelkipásztor szavait idézném a megjelent írásaimra.

"Jellemtelen világban élünk jellemtelen emberek között, akiket sokan jellemtelenül követnek."

"A jellemtelenség nem jelent ugyanis semmi egyebet, mint tömegembert, befolyásolható, gerinctelen, elvtelen személyiséget. Olyat, aki önmaga mércéjéül egyedül csak a saját hasznát, elfogadottságát állítja. Sajnos, sokszor a közre, Istenre hivatkozva.

Hibázik, de képtelen beismerni, elbukik és képtelen felállni. Sohasem hibás bukásaiért, hanem mindig igyekszik valakire áthárítani a felelősséget, vagy legalább megmagyarázni: a véletlenek, a körülmények szerencsétlen összeesküvéséből történtek a dolgok.

S ne felejtsük el, jellemtelenségének csúcsát: nem érdekli senki és semmi, csak önmaga. Mindenkit könnyen feláldoz saját maga érdekében."

Hogy a valamikor virágzó Érpatak az enyészet útjára lépett?

Igen így van, de ez senki másnak nem köszönhető, mint a polgármester nemtörődömségének.

Mára már senki nem áll Misi mellette a régiek közül, mert mindenkit hátba szúrt, aki kiállt egykor érte. Járja Érpatak utcáit kamerával a kezében és a település az ő hangjától hangos, de ott van vele Sz.Szófia, K.Richárd, akik mindig igazat fognak neki adni. Hiszen nekik a polgármester úr szent és sérthetetlen.

Kik ők?

Szófia a vonzó és bőséges idomokkal megáldott hölgy, aki néha, néha huncut módon perverz üzeneteket küld férfiaknak képekkel illusztrálva a szerelem művészetét, és a félszeg kisfiús ártatlan gyermek arcú Richárd, aki még naiv és hű követője a polginak.

Igen ők még hisznek és addig hinni is fognak, amíg nem járnak úgy, mint É. Regina, vagy H. Artúr ők már elég régen eltűntek mellőle.