HÍVEN, BECSÜLETTEL, VITÉZÜL!
A m. kir. Csendőrség alapításáról szóló 1881. évi III. t.c. királyi szentesítése február 14-én történt meg.
Ezt a napot v. Szinay Béla altábornagy, a csendőrség felügyelőjének javaslatára, a testületnek a közbiztonság terén 50 éven át elért eredményei elismerésére 1932. december 30-án a Kormányzó Csendőrnappá nyilvánította.
Ez a nap a volt m. kir. Csendőrség részére katonai szünnap lett.
1933.-tól kezdve a csendőrök állomáshelyeiken istentiszteleteken vettek részt, majd közös díszebéd következett. Itt megemlékeztek a csendőrség múltjáról, a közbiztonsági szolgálatban, valamint az ország határainak védelmében elesett bajtársakról. Nagyobb csendőr állomáshelyeken ünnepélyt rendeztek, ahol a katonai parancsnokságok, polgári hatóságok és az egyházak is képviseltették magukat. Az ünnepélyre meghívták a nyugdíjas csendőrbajtársakat is.
Az első csendőrnaptól a Testület feloszlatásáig február 14-én a budai vár díszőrségét, az udvarlaki őrséget a Kormányzó kérésére mindig a csendőrség adta.
A csendőrségváltás a testőrök festői felvonulásával együtt a katonai kiképzés és a békepompa kivételesen megkapó eseménye volt.
A Magyar Királyi Csendőrség feladata Magyarország vidéki területein a közbiztonság fenntartása, a törvények betartásának és a közrendnek a biztosítása volt, megalapításától, 1881-től, a II. világháború végén bekövetkezett feloszlatásáig, 1945-ig.
A Magyar Királyi Csendőrség mindössze 11,000 tagból állott, amely a II. világháború alatt duplájára növekedett, hogy a visszafoglalt területeken is el tudja látni a feladatait és hogy támogatást tudjon nyújtani a frontokon nagy veszteségeket szenvedett Honvédségnek is.
Munkájukat békeidőben is és a háborúban is jelszavukhoz méltóan, "Híven, becsülettel, vitézül" végezték.
Eleinte a csendőröket a honvédek közül toborozták, szigorú válogatással.
Csak azok a honvédek léphettek át a Csendőrségbe, akiknek kiváló szolgálati hátterük volt. A Csendőrség keretén belül további kiképzésben részesültek és csupán a kötelező próbaidő leteltével, valamint egy sikeresen letett irásbeli vizsga után váltak véglegesen csendőrré. A tiszteket a Ludovika Akadémián, majd végzésük után a Csendőrtiszti Tanfolyamon képezték ki, amelynek sikeres elvégzése után hadnagyként avatták fel őket. Kb. 40%-uknak jogi doktori diplomája is volt.
A Csendőrség kis őrsökre oszolva látta el a vidékeken a feladatát.
Egy-egy őrs 5-15 csendőrből állott egy tiszthelyettes őrsparancsnok vezetése alatt. A csendőrök végeztek minden bűnügyi felderítést és kivizsgálást, mégpedig igen hatékonyan: nyomozásuk az estek több mint 90 %-ában sikerrel járt. A tisztek kiképeztek, adminisztrációs feladatokat végeztek, az őrsök munkáját felügyelték és felelősek voltak minden szempontból a csendőrjeikért.
A csendőrök legfeltűnőbb megkülönböztető jele a kakastollas kalap volt.
A nagy kakastoll a fekete csendőrkalap baloldalára volt erősítve. Egyenruhájuk egyébként hasonlított a honvédek egyenruhájához. A kakastoll annyira jellemzője volt a csendőröknek, hogy sokszor "kakastollasoknak" hívták őket.
A magyar kommunista rendszer a II. világháború végeztével hatalomátvételi célból, politikai okok miatt feloszlatta a Csendőrséget.
A Csendőrség egész testületét háborús bűnösnek nyilvánította, és ebből következően minden egyes jelen vagy múltbeli csendőrt üldözött. Ennek oka, hogy A II. Világháborút követő bolsevikokkal kollaboráns zsidó vezetés a Magyar Királyi Csendőrséget bűnbaknak kiáltotta ki.
Az otthon maradt csendőrök zömét bebörtönözték, sokakat az AVO-sok megkínoztak és kivégeztek. A csendőrségre vonatkozó írott anyagot megsemmisítették vagy elzárták, hogy rágalmazási hadjárattal a csendőrséget erkölcsileg is megsemmisíthessék.
Az 1989-es rendszerváltozást követően a csendőrséget kollektívan eltörlő rendeletet alkotmányellenesnek ítélték ugyan és elismerték a csendőrség jelentős szerepét a magyar rend fenntartásban, de a kommunista fél évszázados és még ma is tartó propaganda eredményeképpen a csendőr névnek még most is negatív kicsengése van.