Fekete március

A marosvásárhelyi fekete március tetőpontja, etnikai zavargások, amelyek 1990 márciusában történtek az akkor még magyar többségű Marosvásárhelyen. 

A legnagyobb csatára március 20-án került sor, Marosvásárhely főterén. 

A délelőtti órákban a több tízezres magyar tömeg ekkor még pár tucat románnal állt szemben. Délutánra megkezdték a románok szisztematikus utaztatását a városba, több mint 8 busszal, autóval, teherautóval érkeztek, többségében holt részeg bányászok, kézi szerszámokkal felszerelkezve.

Ekkor áttörték a két tömeg között lévő rendőrkordont és a puszta kézzel védekező magyarokra támadtak.  

A harcoknak 5 halottja (3 magyar és 2 román) és 278 sérültje volt.

 Az eseményt az váltotta ki, hogy a magyarság tüntetett az anyanyelvi oktatás megteremtésért, amire válaszul a Vatra Românească soviniszta román szervezet a román kormányerők támogatásával szervezetten környékbeli románokat szállított Marosvásárhelyre, akik feldúlták a város központját, majd rátámadtak a mindaddig békésen tiltakozó magyarokra. Ezzel kezdetét vette az azóta Fekete márciusnak nevezett eseménysorozat.

 A több napig tartó zavargásoknak március 21-ére lett vége.

A környező falvakból megérkezett a magyar erősítés és kiverték a városközpontból a románokat. Ezután a hadsereg bevetésével helyreállt a rend. A mai napig megoszlanak a vélemények arról, ki robbantotta ki a zavargást. Későbbi vallomások és bizonyítékok azt támasztják alá, hogy elsősorban a Securitate tehető felelőssé, nem utolsósorban pedig a román állam, amely ezzel is próbálta az országban sokasodó gondokról elterelni a figyelmet.

A súlyos incidensnek igazi következménye román részről nem lett, csak magyar és cigány nemzetiségűeket ítéltek el, a felbujtók, illetve a támadásokat végrehajtók közül senkit sem vontak felelősségre.